weird years

Először is szeretnék megemlékezni egy kedves ismeretlen internetezőröl. Szoktam nézni a statisztikát, mert adatok vannak benne, az adatok információval bírnak, én meg azzal táplálkozom. Az első keresőkifejezésem megszületett, hála az ismeretlen szörfösnek:

Pénteken voltak a pályázók, ketten, fárasztó volt ,sosem szerettem előadást tartani. Meg mondom őszintén engem egyik sem győzött meg, de tulajdonképpen ez nem az én problémám hosszútávon, én átadom a tapasztalataimat, de azthiszem feltettem a lécet. Február elsejével indulok új minőségemben, már várom, de bennem van az egészséges lámpaláz. Sosem tanultam ezt, amit tudok, azt itt ülve tanultam, és azt sem nevezném tanulásnak, inkább kitartásnak. Állok elébe. Ahogy G barátom is mondta "vazze, te télleg beépültél."

És igen, PENTAX. Meg van itt van, nálam van, és kicsit ki vagoyk akadva. Pont olyan nehéz, mint ahogy gondoltam, nagyon kényelmetlenül érzem még magam, nem tudom kezelni úgy a hogy szeretném. Na meg persze, máris hiányzik a nagyobb objektív, a kisebb objektív, az állány, a derítőfény .... a jobb vaku. Vasárnap megejtettem az első nagyobb sorozatomat, valhol nemsokára közzé teszem, addig is egy kép mutatóba, ráklikkel nagy lesz. (5.8 Mb)

 Magánéletem továbbra sincs, illetve csak egy nagyon pic hajszál a kördiagrammon. És ami van az is zavaros, és nem létező. Pillanatok vannak, kellemesek, de úgy tűnnek le mintha sosem lettek volna, és csak a vágyódás marad. Viszont új bútordarab, ami remélhetőleg nem ilyen gyorsan múlik el: WD MyBook 1 Tb: