Húsztíz
2010.01.03. 15:20
Káosz-puszulás-elmebaj. Az én évem egy atomvillanással kezdődött. Van valami szép a magfúzióban, ahogy két könnyeb atommagból egy nehezebb jön létre, és emberi mértékben llyen apró egységekből enniy energia szabadul fel. Egy villanás és több kilométeres sugarú körben mindent letarol, elpusztít, és hosszú évek kellenek a rend helyreállításához. Még ha nem is volt rend előtte. Viszont valahogy sikerült energiát nyernem a lökéshullámból, még ha el is tart egy ideig. mire a sugárzástól kitisztul az agyam.
Fogadalmam az nincsen. Sose volt. Nem is lesz, ez nálam nem dátumfüggő. A sok éves tervem első évébe léptem, és eddig sikerült betartani, már csak hetek kérdése. Csak jönne már meg.
Most jön a nehezebb része, felnőni a feladathoz. Failure is no option
Ezek után a tandíjba aprítandót kell összeplottereznem, és nem állíthat meg senki, csak én.
Az atombombáért meg nem hibáztathó senki. láttam ahogy zuhan, belevigyorogtam, most pedig a föld alatti bunkeremben tervezem a válaszcsapást. Dőljenek hátra, kapcsolják be biztonsági öveiket, és élvezzék az utazást.
Szerző: dropshadovv
Címkék: személyes 2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vévavavumm 2010.01.04. 12:30:51
:D ha a robbantáshoz - monnyuk egy másik ember ellen- ennyi idő kell, keresnél nekem egy zárdát? az mondjuk méltó visszatámadás lenne, és senkit nem bántanék, miután engem jól sokszor ki nem érdemelten bántottak:D
természetesen szigorú zárda legyen az. se net, se telefon, se egyébség.
Kommentek